Róna Péter: a magyarokat már 2 - Róna Péter,National Institutes,Központi Statisztikai Hivatal,Rolling Stones,Amikor Angliába,Simor András, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Róna Péter: a magyarokat már 2

2009-10-21 20:54:08, szerda

	Róna Péter: a magyarokat már 20 éve megették a neoliberálisok - vér nélkül nem úszhatjuk meg az elitváltást 2009. október 21. 12:09:50 Dr. Róna Péter nemzetközi jogot tanít az ELTE-n. A világgazdasági válságról beszélgetett vele ingatlanmagazin.com, és arról, hogy a közgazdaságtan egyelőre tanácstalan a jövőt illetően. A való világ elrobogott a tudomány mellett, maradt a GDP, rágják mint a gittet. Az államot pedig kizsigerelték. Róna Péter Róna Péter - Adott a világgazdasági válság. Állandóan erről beszélnek. De főként azok, akik ehhez nagyban hozzájárulnak. Mik az alapproblémák, vannak-e valóban hiteles információk, és körvonalazódnak-e már a megoldások? - A világválságról szóló eddig napfényre került elemzések két nagy csoportra oszthatók. Az egyik elemzéstípus konklúziója arról szól, hogy fogalmilag és statisztikatechnikailag rossz az, amit mérünk. A gazdaságpolitika érdeklődésének középpontjában a GDP alakulása áll. De a GDP az elmúlt harminc évben egyre inkább megbízhatatlan adattá vált, azaz nem igazán képes tükrözni a gazdaságban, társadalomban, emberi életben zajló folyamatokat, mert a GDP a termelés kibocsátását és felhasználását méri. Az elmúlt 30 évben a világgazdaságban előtérbe került, sok szempontból dominánssá vált az ipari termelés kibocsátással és felhasználással szemben egyrészt a szolgáltatások szerepe, másrészt az állam szerepvállalása. Ezek persze nagyon komplex formákat öltenek. Ezeknek a tényezőknek a mérése valójában nem megvalósítható az ipari termelés mérésére kidolgozott fogalmak és technikák segítségével. Itt más világról van szó. - Mondana erre egy konkrét példát? - Amikor az amerikai állam több milliárd dollárt költ arra, hogy a tulajdonában lévő NIH (National Institutes of Health) feltérképezze a genome-ot, az emberiség genetikai térképét, akkor nem pusztán költségvetési kiadásról beszélhetünk. A kutatások eredményeit nem lehet úgy elintézni, mint a rendőrségre fordított kiadásokat. A GDP növekedése egyre megbízhatatlanabbul tükrözi a társadalom jólétét. - A multikat gondolom csak ez a szám érdekli. Sorolhatnánk a közhelyeket: maximális profit, pragmatizmus, gazdasági érdekek stb. - Én inkább azt mondanám, hogy a valóság és a tudomány eszköztára szétvált. A valóság megváltozott. Én nem igazán érzem azt, hogy a multinacionális cégek különösebb nyomást gyakorolnának a kormányokra, hogy GDP alapú gazdaságpolitikát folytassanak. Ők ezt lazábban kezelik: szeretnék megérteni, hogy mit és miért csinálnak a kormányok, aztán kitalálják, hogy erre hogyan reagáljanak. Most valóban van egy tudományos gond. Arra a megdöbbentő felismerésre jutottunk az elmúlt években, és ezt a válság nagyon felerősítette, hogy nem igazán azt mérjük, amit kellene, és amit mérünk, azt se mérjük jól. Egyszerű példa: a közlekedési dugó jót tesz a GDP-nek, fogy az üzemanyag, rongálódik az autó és az úttest, mindez fogyasztást jelent és termelést ösztönöz. De a dugónak a társadalom többsége nem örül, és nem tartja szerencsés körülménynek. Hiába nő a GDP, ettől még nem fogom azt érezni, hogy az életem jobb lesz. Sárközy francia elnök egy évvel ezelőtt másokkal együtt bejelentette, hogy a lakosság többsége úgy érzi, a statisztika hazudik, nem tükrözi az élettapasztalatokat. Ez növekvő gazdasági és társadalmi gondként jelentkezik. A híres amerikai szaktekintély Stiglitz vezette bizottság múlt héten publikált egy komoly tanulmányt, ami ezt a kérdéskört taglalja. Válságban van a közgazdaságtan abban az értelemben, hogy nem tudja, mit kellene mérnie és hogyan. Már 20 évvel ezelőtt felmerültek ezek a gondok. Ebben a nemzetközi elemző munkában egyébként komoly szakmai munkát végez a Központi Statisztikai Hivatal. - És mi az elemzések másik fő tanulsága? - Felismerték azt, hogy a közgazdaságtan azon feltételezése, miszerint a piacgazdaság egyensúlyteremtésre törekszik, olyannyira téves, hogy ennek az ellenkezője igaz. Hiszen éppen a gazdasági folyamatok vezetnek egyensúlytalansághoz a megfelelő jogi és szabályozási keretek hiányában. Tehát a kialakult világválság annak a következménye, hogy a neoliberális közgazdaságtan mentén az államok leépítették azokat a szabályozó képességeket, amelyek a piacokat az egyensúly megteremtése felé terelték volna. - De lesz-e önkritika és nagyszabású korrekció? - Azt még nem lehet tudni, hogy ennek milyen következményei lesznek. Vissza a szocializmusba, vagy vissza az erős államba, ez milyen hatással van a demokratikus intézményrendszerekre, előtérbe kerülnek-e az autoriter állami struktúrák, a puhadiktatúrák? Dunát lehet rekeszteni a különféle verziókkal és véleményekkel. Mivel azonban a piacok nem képesek egyensúlyt teremteni, ebből következik, hogy a piacoknak nincs önszabályozó képességük. Az erre alapozott gazdaságpolitika bukásra van ítélve. E két fő felismerésre alapozva mindenki egyetért abban, hogy a pénzügyi rendszer talpra állítása nélkül nincs kibontakozás, hangsúlyozottan vonatkozik ez a megállapítás az ingatlanpiacokra. Ha a bankok nem finanszírozzák az ingatlanágazatot, akkor az nem fog talpra állni. - Mi lenne a leépített államok feladata a tűzoltásban és a talpraállásban? - A pénzügyi rendszer szabályozásának visszaállítása égető feladat, de a megoldás előtt sok az akadály. Hiszen ezek a szabályozó rendszerek hagyományosan a szuverén államok keretein belül kerültek megfogalmazásra, de a globalizáció hatására ezek a lehetőségek nagyon beszűkültek. Ezért aztán a szabályozást bizonyos értelemben nemzetközi szintre kellene emelni, amely vonatkozna a világ nagy részére, de erre a szuverén államok még nem hajlandóak és nem képesek. Joggal egyébként, hiszen ha anélkül mondanak le a pénzügyi rendszer szabályozásáról, hogy a fiskális rendszerben is valamiféle koordináció alakulna ki, akkor veszélyes helyzetbe hoznák országaikat. Most itt tartunk. - De hogyan lehet a válság irdatlan veszteségeit pótolni? - A nemzetközi pénzügyi rendszer elvesztette a tőkéje kétharmadát, ezzel a hitelező képessége drámaian beszűkült, nem tud hitelezni. A hiányzó tőkét részben pótolták az államok különböző beavatkozásokkal, de ez nem elégséges, és hosszú távon nem járható út. A piacok, amelyek egyébként rendelkeznének a szükséges mennyiségű tőkével, hogy ezt helyrehozzák, nem fogják ezt megtenni mindaddig, amíg nem alakul ki egy átlátható, értelmezhető szabályozó rendszer. Nem tudják értelmezni a tőkeigényt, nem tudnak beárazni egy árszintet, a szokásos technikákat nem tudják alkalmazni. - Mennyire hasonló és mennyiben eltérő Magyarország helyzete? - A magyar helyzet részben, de nem is olyan nagy részben ennek a következménye. A magyar helyzetben az a legjobb, hogy Magyarország több mint 20 éve gazdasági stratégia nélkül bóklászik. Ezért a gazdasági szereplők nem tudják felmérni a tényleges lehetőségeket, nem tudják kiszámítani a gazdaság alakulásának a pályáját. A magyar gazdaságpolitika már a rendszerváltás előtt is azt a nézetet vallotta, hogy ez egy kis ország, ezért fejlődését, felzárkózását az exportra kell építeni, és ahhoz, hogy ezt az exportvezérelt gazdasági növekedést megvalósíthassuk, szükségünk van a külföldi tőkére. Ezért jöjjön a külföldi tőke, csináljon, amit akar, és akkor majd lesz növekedés. Ez azért nem jött össze, mert az exportvezérelt növekedési stratégiánktól eltérően a magyar export importtartalma óriási. A export valójában nálunk a bérmunka exportja, ez viszont elégtelen a tőke elvárt hozamának a kitermeléséhez. Ez úgy nyilvánul meg a nemzeti jövedelem szintjén, hogy az ún. külföldi tulajdonosi jövedelem, ami a fizetési mérlegben megjelenik, az most 7-8 milliárd euró körül mozog. Ez az, amit nekünk minden alkalommal a befektető tőkére ki kell fizetnünk. - Vagyis mivel szimpla bérmunkáról beszélünk, nincs hozzáadott érték, pedig az nálunk maradna. - Így van. Ez akkor lenne járható út, ha a külkereskedelmi mérlegben keletkező többlet ezt az összeget legalább fedezné. Az ingatlanmagazin.com arról beszélgetett a közgazdásszal, hogy válság idején az uralkodó elit veszi a kalapját, és távozik. Demokráciákban. Nálunk soha. Csak vérrel és forradalommal. Lehet-e békésen ajtót mutatni a félművelt, korrupt és szervilis magyar elitnek? Emellett még az IMF-hitel szerepét boncolgatták, valamint a banki hungarikumot: az egyoldalú szerződésmódosítást. - A válság Magyarországon felnagyította a piacgazdaság helyi változatának alapvető problémáit is. Ha leegyszerűsítve a dolgot, a világot centrális, félperifériális és perifériális területekre osztjuk, akkor Magyarország már jó régóta bennragadt a félperifériában. Változhat-e ez a ,,dagonyaállapot"? - Ki tudunk törni. Én azt mondom, hogy Magyarország alapvető gazdasági és társadalmi gondjai nemzetközi összehasonlításban nem tartoznak a legsúlyosabbak közé. Ez megoldható helyzet. Csak sajnos alapattitűd nálunk a pesszimizmus és a kishitűség. A kitörésre vonatkozóan tudok adni gazdasági szintű választ is, de ennél fontosabb és izgalmasabb az, hogy kulturális átalakulásra van szükség. Ennek a jeleit felfedezni vélem a felszín alatt. De ezek még nem kristályosodtak ki. Én 1964-ben lettem oxfordi diák. Ez volt a Beatles, a Rolling Stones, a beat nagy korszaka, ami Anglia életében egy óriási kulturális forradalmat eredményezett. Amikor Angliába érkeztem, akkor ez egy tespedő, pesszimista, teljesen eltévedt, versenyképtelen, anarchikus közösség volt, és amikor elmentem onnan három évvel később, akkor Nagy-Britannia egy virágzó, izgalmas ország lett. A fordulat nem gazdaságpolitikai, hanem kulturális eszközökkel történt. Jött egy generáció, ami megmutatta, hogyan kell élni és boldognak lenni, nem pedig a szülei életét akarta élni. - De ott a 20. század kataklizmái nem roppantották meg a középosztály derékhadát, amely mindig is kulcsszerepet játszik egy nép életében. - Mi hajlamosak vagyunk túldimenzionálni a tragédiáinkat és balsorsunkat. A britek mindkét világháborúban óriási veszteségeket szenvedtek, 1945 után pedig elvesztették a világtörténelem legnagyobb birodalmát. Ez óriási lelki, pénzügyi, gazdasági hatással volt rájuk. És ezután jöttek a hatvanas évek, ami átalakította a társadalom struktúráját, gondolkodását, egészen új iparágak jöttek létre. Ez velünk is megtörténhet, már ami a gazdasági és kulturális felületét érinti a kérdésnek. Nekünk arra kellene koncentrálnunk, amit a közgazdaságtan komparatív előnynek vagy kulcsképességnek nevez. Teljesen értelmetlen olyan dolgokkal foglalkoznunk, amelyeket mások jobban csinálnak. Viszont vannak olyan adottságaink, képességeink, amit viszonylag rövid időn belül a világ vezető szintjére tudunk fejleszteni. Ott van a gyógyvíz. A világ 4. vagy 5. legnagyobb és minőségileg legkiválóbb gyógyvízállományával rendelkezünk. Erre fel lehetne építeni egy óriási ellátórendszert, turistaparadicsomot, ami a nemzetgazdaság nagyon jelentős tényezője lehetne. - De ki lesz az az új elit, aki ezt végrehajtja? Másképp szólva, hogyan lehet eltávolítani a hatalomból a félművelt, nem innovatív, velejéig korrupt, szervilis vezető garnitúrát? - Amikor az 1929-33-as világgazdasági válság visszavetette Amerikát, akkor az amerikai gazdasági és társadalmi struktúrában egy teljesen gyökeres elitváltás következett be. Nem volt forradalom, nem voltak véres utcai harcok, a válságért felelős elit egyszerűen lekerült a porondról. Most ugyanez zajlik Amerikában. A Bush-féle elitnek vége. Akik a gazdaságot irányították, vezetők voltak a minisztériumokban, bankokban, kutatóintézetekben - azoknak vége. Mindenkinek kivétel nélkül. Az persze nagyon érdekes kérdés, hogy Magyarország hagyományosan az ilyen elitcserére nem képes. - Csak vérrel? - Hát igen! Nem tudjuk megcsinálni azt, hogy köszönjük szépen, tessék akkor felállni, valami más fog következni. Ez egy nagy kérdés, amire nem tudom a választ. De az kézenfekvő tény, hogy világszinten az olyan jellegű válságokat, amit most Magyarország átél, jellegzetesen széleskörű elitváltás követ. Ilyen szempontból mi kilógunk a sorból. Ha egy elit odavezet egy országot, ahová mi kerültünk, akkor annak mennie kell. - A magyarországi multiknál szocializálódott és dolgozó fiatal magyar értelmiség, juppi réteg képes lehet az elitcserére? Hiszen nálunk azért erősen szervilis munkaadó-munkavállaló kapcsolatokról, egyfajta gyarmatosításról is beszélhetünk, vagyis ha nem a hozzáadott érték a fontos, hanem a bérmunka, ahogy ön is fogalmazott, akkor ez nem egy öntudatos, karakteres társadalmi réteg. Vagy nem? - Ez kérdés, én nem tudom. Már láttam csodákat az életemben. Nagy társadalmi átalakulásokat, amelyeket nem lehetett előre látni, mégis bekövetkeztek. Az tény és való, hogy történelmileg ennek az országnak a belső átalakulási képessége nagyon alacsony. - Váltsunk témát, mert itt körbeértünk. Még mindig nagyon izgatja az embereket az ún. IMF-hitel. Lehetne egy kicsit homályt oszlatni? - Az IMF-hitelnek az volt a teljesen legitim üzenete, hogy amikor odajutottunk, ahová jutottunk, akkor nagy volt a valószínűsége, hogy a forint egy jelentős spekulációs támadás áldozata lesz. Tekintettel a magyar lakosság belföldi eladósodására ez a spekulációs támadás padlóra küldte volna az országot. A gond nem az volt, hogy a spekulációs támadás nyomán az államadóssággal óriási bajok lehetnek, mert azok nem jelentettek volna feltétlenül a világvégét. A probléma az 1,7 millió devizaadóssal volt, mert ha jött volna a támadás, akkor valószínűleg a forintot 30-40 %-kal leértékelik. - De a magyar kkv-szektor továbbra sem kap kölcsönt, likviditása katasztrofális. A magyar anyabankok viszont kaptak kölcsönt az IMF-hitelből. - A tőkehiány különösen érzékenyen érinti Magyarországot, mert a pénzügyi szektor 80 %-a külföldi tulajdonban van. Még pedig olyan anyabankok és biztosítóvállalatok tulajdonában, amelyek közül többeket a válság nagyon rosszul érintett, és nagyon nagy veszteségeket kénytelenek elkönyvelni. De náluk ez a tőkehiány halmozott. A leánybankok hitelnyújtó kapacitását nem a leánybank szintjén mérik, hanem a csoportszinten. Ha a csoportnak nincsen tőkéje, akkor kimegy az utasítás, hogy tessék visszafizettetni a hiteleket, és nem szabad új hitelszerződéseket kötni. A két magyar anyabank esetét vizsgálva: az OTP-nek jelentős külföldi leányvállalatai vannak Ukrajnában, Szerbiában. Ezeknek a mérlege nagyon rossz állapotba került, és kérdés volt, hogy az ott keletkező veszteségek mekkora nagyságrendet érnek el, vagyis mennyit kell ebből az OTP-nek feltöltenie. Mert a nemzetközi (baseli) szerződések értelmében az anyabank felelős a leánybank tőkeszerkezetéért. A mi külföldi leánybankjaink esetében nem keletkezett több hiány, mert a veszteségek kezelhetőek voltak, most pedig már kezdenek növekedni. Az IMF-hitel aláírásakor ezekkel a leánybankokkal nem volt gond. A veszély az volt, hogy a két magyar bank spekulációs támadás áldozatává válik, nem lesznek képesek a leánybankjaikban keletkezett hiányt pótolni, és akkor nagy baj lett volna. - Most akkor lehet kapni hitelt vagy nem? - A magyar bankrendszer a mai napig nem hitelez. Beleértve az OTP-t és az FHB-t is. A kkv-k, egyének, háztartások nem jutnak hitelhez. Ennek egyik oka a tőkekérdés, a másik oka pedig az, hogy a bankok tényszerűen nem tudják felmérni, hogy kinek adjanak hitelt, hiszen a válla-latok jövője nagyon nehezen kiszámítható. - A magyar leánybankok nyereséget realizáltak még a válság alatt is. - Az anyabank szintjén jóval alacsonyabb a jövedelmezőség, mint a leánybankok esetében. Tavaly az anyabankok többsége jelentős veszteséget szenvedtek el, míg a magyarországi leánybankok jól tevékenykedtek. A különbség a sajátos magyar egyoldalú szerződésmódosítások miatt van. A nyugati bankrendszerben a kamatszint a hitelszerződésekben akkor változik, ha a hitelező forrásköltsége változik. Magyarországon azonban a bankoknak még az új kódex alapján is van egy sor hivatkozási pontjuk, hogy miért emelnek kamatot, de a hivatkozási pont nem határolja be, hogy mennyit emelhetnek. Például a kódex azt mondja, ha a jogi környezet megváltozik, akkor emelhetnek kamatot. Pedig abból még nem következik, hogy a bank tény-leges forrásköltsége megnőtt volna. Ez a szabályozási rendszer teljes csődje. A bankrendszer felügyelete és szabályozási rendszere teljesen védtelen. - Simor András, az MNB elnöke szorgalmazza, hogy a devizahiteleket szorítsuk korlátok közé. Erről mi a véleménye? - Három éve írtam erről először, hogy a devizahitel bajba fog minket sodorni. Örülök, hogy Simor András megvilágosult, és érdeklődéssel várom a javaslatait. ingatlanmagazin.com 2009. október 21. 09:04 Forrás: gondola.hu

0 komment , kategória: Általános

Címkék: visszafizettetni, kulcsképességnek, szocializálódott, túldimenzionálni, világgazdaságban, megvalósíthassuk, gazdaságpolitika, ingatlanágazatot, ingatlanpiacokra, leánybankjaikban, gyarmatosításról, beavatkozásokkal, multinacionális, szerepvállalása, ellátórendszert, versenyképtelen, világtörténelem, felhasználással, szabályozásáról, külkereskedelmi, megfogalmazásra, szabályozásának, hangsúlyozottan, ingatlanmagazin, bankrendszerben, devizahiteleket, félperifériában, félperifériális, leegyszerűsítve, kristályosodtak, körvonalazódnak, leányvállalatai, államadóssággal, középpontjában, érdeklődésének, forrásköltsége, világgazdasági válságról, közgazdaságtan egyelőre, jövőt illetően, való világ, tudomány mellett, államot pedig, világgazdasági válság, világválságról szóló, egyik elemzéstípus, gazdaságpolitika érdeklődésének, elmúlt harminc, termelés kibocsátását, világgazdaságban előtérbe, ipari termelés, szolgáltatások szerepe, állam szerepvállalása, Róna Péter, National Institutes, Központi Statisztikai Hivatal, Rolling Stones, Amikor Angliába, Simor András,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]